Az utcán sétálok

Megszülettem erre a létre,
Hogy lássak, halljak, érezzek és tanuljak,
Színeket, hangokat, álmokat és életet
Álmodjak köré a világnak.

Benne néhány pillanat
Szívembe néz mélyen,
Hol egybeolvadnak színei hangoknak,
Érzései tegnapoknak,
Kérdései válaszoknak.

Négy éves vagyok.
Fekszem ágyamon, ablakom
Álmokat nyit a csillagok felé,
Hol megszűnik létezni örökkön-örökké,
Végleg belezuhan könnyeim mélykék
Labirintusába, s felváltja a soha többé.

Tizenhat éves vagyok.
Látok, hallok, érzek, élek és álmodok.
Csukott szemem sötétjében
Újra megszólít a végtelen,
Kérdéseimre feleletet nem lelek mégsem.
Hát megyek tovább hallgatagon,
Utam újabb és újabb kanyarokkal tarkítom,
Hogy semmivé váljak a kevesebb többjében,
S megérkezzem végre.
Célom közepében itt vagyok…
Az utcán sétálok.